HÚNGARO - Viorel Dan (2ºNI)

HÚNGARO

5.000 ÉV
Viorel Dan (2ºNI)

Öt ezer év és még mindig szerelmes vagyok,
a te csontjaid átölelnek, érezve a te illatodat.

Öt ezer év, és még mindig érzem csókjaidat
a csókok édessegét, amely mindig érezhetö.

Megóvott minket a tavasz
dúsgazdag virágjaival,
és az öszben tele száraz falevelekkel,
a színekben jatszó melankólia, melankólia.

Öt ezer év, amelyben még az idö sem,
az évszakok folyamán, nem tudta eltörölni a passziót.

És majd megtalálnak,
és tudni fogják, hogy valaki szeretett,
a jövö tanuja lesz,
hogy az igazi szeretet
örökké valo lesz… veled.

Öt ezer év és még mindig tartogatok egy emléket
annak az örömteljes fogságnak, amit a mézes hetek jelentettek.

Öt ezer év és még elfogadod testemet,
mint egy puszta világot, ahol minden lehetséges.

Túléltük a nyarat
az ö meleg arcával,
és a téli idöszakban egymást megóvtuk
a hó árnyékában, ott az arnyékban.

Öt ezer év, és még keresem magam és elvesztödöm
a nagy ismeretlenben, amely a szeretet és az ö hatása.